Kőkorszaki kaland

Kőkorszaki kaland

Sok-sok évvel ezelőtt hallottam először a Szeleta-kultúráról, amikor az őstörténet rejtelmeiben próbáltam elmélyülni. Kedves egyetemi tanárunk, aki a téma szakértője, magával ragadó lelkesedéssel tudott beszélni a bükki ősemberbarlangokról és a kőkori életről. Ő mesélt egy őstörténeti tematikus park/bemutatóhely tervéről, ami méltó módon emléket állítana egykor élt elődeinknek és bemutatná a korszak élővilágát.

Az elképzelés különféle formában többször is felbukkant, majd évekre újra eltűnt, mint a barlangi búvópatak. Pár évvel ezelőtt tervvé formálódott és az építkezés is megkezdődött, így remélhettük, hogy nem kell várni a következő jégkorszakig a megnyitóra. Az elmúlt év decemberétől megtekinthető Miskolc szélén a Szeleta Park Látogatóközpont, alig két kilométerre a névadó ősemberbarlangtól.

A hely maga jó választás, hiszen itt működött korábban a Herman Ottó Emlékpark. Jellegzetes faépülete körül a Bükk-hegységre jellemző fákkal és növényekkel beültetett terület volt, ami ma is látható. A terület a rendszerváltást követően egyre elhanyagoltabb állapotba került, végül az építmény jórészt tűz martalékává vált. Ma már csak a terméskő alapfalak emlékeztetnek az egykori kiállítóhelyre, melynek hajdani „kapuján” keresztül jutunk el a látogatóközpont főbejáratához. Itt támadt az első hiányérzetem, legalább egy információs táblát megérdemelt volna a régi épület.

Persze lehet, hogy még pótolják, mivel mind a parkban, mind az épületben vannak olyan elemek, amelyek még befejezetlennek tűnnek. A legzavaróbb számomra a cellux-al felragasztott tárgyfeliratok sora volt, ami bizonyára nem a végleges megoldás egy ilyen igényes projektnél. Ha már kritikától csöpög a billentyűzetem, akkor még egy megjegyzés. Remélem, hogy csak nem készült el határidőre, de borzasztóan kevésnek érzem a kiállításban a Szeleta-kultúra bemutatását. A tárgyi anyagot néhány csont és kőeszköz képviseli, szövegesen pedig semmi sem magyarázza el, hogy mi is ez az egész és miért fontos. Van egy-két interaktív megoldás és nagyon jó a két kőeszköz-készítést bemutató videó, de nekem akkor is kevés. A kiállítás nagyon nagyot markol, sok szakterületet akar bemutatni, de miért pont az intézménynek nevet adó téma lett súlytalan?

Viszont az a reményem teljesült, hogy a már említett tanárunk által csak „barlangi maciként” emlegetett jószágot láthassam a tárlaton kívülről-belülről. Igaz a két lábon ágaskodó, a maga idejében igencsak ijesztő medve kissé eltakarja a főfeliratot ami róla szól, így a kivitelező álmaiban lehet, hogy kísérteni fog. A többi korabeli nagytestű állatot, amelyek jelentősen csökkentenék a bükki túrázók túlélési esélyeit, pár csont és egy falfestés jeleníti meg. Igaz hogy róluk már kissé nehéz lenne vadkamerás felvételeket készíteni, mint a ma a Bükkben élő társaikról, de itt is van némi hiányérzetem.

A kiállítás jórészt szellős, tágas, nem túlzsúfolt, sok látványos elemet terveztek bele. Az egész épület jó elrendezésű, tiszta (a mosdók is!), kellemesen modern. A legnagyobb élmény számomra a vetítőteremben látott film volt, ami ugyan szintén csak érintette az ősember témát, viszont nagyon látványosan, nem szájbarágós, jól értelmezhető narrációval mutatta be a Bükk-hegység barlangjainak kutatását. A 3D-vetítés szinte odavarázsol a cseppkövek és barlangjáratok világába, együtt csúszunk-mászunk-függeszkedünk a film hőseivel. Hölgyek számára különösen ajánlom a film megtekintését, mivel végig volt egy olyan sanda gondolatom, hogy ez igazából barlangászruha divatbemutató modellekkel.

Telitalálat a kiállítástól függetlenül is látogatható beltéri játszóház, szerethető jószágokkal, barlanggal, sokféle mozgást stimuláló berendezéssel. A várakozásban megfáradt szülőket-nagyszülőket a büfé várja, de persze az iskoláskorú gyerekeket a játszóházban hagyva kényelmesen meg lehet tekinteni a kiállítást is. Nem kell sietni, mert a gyerekeket legalább egy órára leköti a sokféle eszköz és lehetőség. Kisgyerekes családok értékelni fogják a parkban található játszóteret és a tanösvényt is. Ha kizöldül a park, a város talán legszebb fekvésű játszó- és pihenő tere lesz.

Minden hiányosságát leszámítva értékes kiállító- és oktatóhellyel gyarapodott a Bükki Nemzeti Park és Miskolc, nagyon szurkolok nekik, hogy mielőbb ismert és elismert hellyé váljanak!

Egy igazi olasz óriás

caascata delle marmore

165 méter magas és elképesztően szép, mi az? Egy olyan olasz óriásról beszélünk, ami nálunk talán méltatlanul kevéssé ismert. Aki Közép-Itáliába utazik, annak tekintetét sokszor elvakítja Róma fénye, pedig sok más látnivaló is található errefelé. A természeti szépségek sorából kiemelkedik a Cascata delle Marmore, egy több szintből álló vízesés-rendszer Terni közelében. Eredetileg a mocsarak lecsapolása céljából vezették erre a pangó vizet még a római köztársaság mérnökei, napjainkban pedig energiatermelésre használják a víz áramlását. Köszönjük hát meg az olaszországi szúnyogok maláriát terjesztő őseinek, hogy miattuk több generáció környezetátalakító munkájával létrejött a világ legnagyobb mesterséges vízesése!

Mondanom sem kell, hogy az idegenforgalom Olaszországban milyen jelentős bevételi forrás, a vízesés területe is csak belépőjeggyel látogatható, de nagyon megéri az árát! Parkolásra bőségesen van hely, az étteremtől az ajándéktárgyakig mindenféle szolgáltatás kapcsolódik hozzá. Érdemes az interneten tájékozódni a látogatás előtt, mivel a vízesés naponta csak néhány óráig működik teljes kapacitással, az energiatermelés időszakában nem annyira látványos. A honlapon be lehet jelentkezni különféle vezetett túrákra és gyerekprogramokra is, azonban ezek zömmel csak olaszoknak ajánlhatók. Egyénileg is bejárható a terület minden része, és aki bírja, annak érdemes felmászni a legfelső szintig. Van egyébként olyan buszjárat, ami külön jeggyel felvisz a tetőre, így csak a lefelé vezető utat kell megtenni.

Az alsó szintek is nagyon látványosak, több helyen olyan erővel zúdul le a víz, hogy beszórja vízpermettel a gyalogutakat. Van egy alagút a hegyen át, ami egy vízesésbe torkollik, ide már mindenképpen esőkabát kell. Hidakon lehet átkelni, kilátóteraszokon lehet gyönyörködni a víz szépségében. Itt ugyanis a víz az úr! Csöpög, csurog, csordogál, folyik, ömlik és szakad, bármerre nézünk. Víz fent és lent, jobbra és balra, mindenhol! Érdemes a túra előtt meglátogatni a mosdót, mert kellemetlen meglepetések érhetnek.

A természetfotózás szerelmesei itt aztán bőven találnak maguknak témát. A túra maga nem lenne nagyon hosszú, de állandóan meg kell állnunk, hogy egy újabb szépségben gyönyörködjünk és lefotózzuk. A sétautak többnyire hatalmas fák árnyékában húzódnak, gyökereik behálózzák a hegyoldal szikláit. A vízesés a fákkal együtt kellemessé teszi a levegőt, a rekkenő nyári hőségben ez egy igazi oázis, csak a tevék hiányoznak. Lehet, hogy félnek a szúnyogoktól?