Közeleg a változás. Hamarosan itt a téli napforduló, amikor a fény és a sötét harcában látszólag a sötétség nyer. De ez csak a látszat. Bár még messze a tavasz, csak az első téli hónap vége felé járunk, mégis nemsokára érezni fogjuk, ahogy a nappalok egyre hosszabbak lesznek. Számomra ez a reményről szól, az élet győzelméről, az újrakezdés lehetőségéről és itt elsősorban nem az újévi fogadalmakra gondolok.
Közeleg a változás. Nagyon sok kultúrában megemlékeztek erről az időszakról, különféle ünnepek és szokások kapcsolódtak hozzá. Nem véletlen, hogy a kereszténység elterjedésével a második legnagyobb ünnepet pont a korábbi „pogány” ünnepek idejére tették. Jézus korában nem létezett születési anyakönyvi kivonat, de nem is az volt a lényeg, hogy napra pontosan eltalálják a világrajövetelét. A fény győzelme a sötétség felett teljesen beleillik a kereszténység jelképrendszerébe: a fény Isten fiának születése.
Közeleg a változás. Az advent, a várakozás napjai jól kifejezik a vágyunkat a fény, a meleg, a tavaszi megújulás és a természet újjászületése iránt. Ehhez hasonlított az ószövetségi zsidó nép várakozása a megígért Messiásra, bűneik megváltójára. A fény azonban még ettől is sokkal ősibb szimbólum, hiszen a fény maga az élet, nélküle elképzelhetetlen a földi létezés. A sötétség mindig is a gonosz erők, a félelem és a rettegés jelképe volt, hiszen éjjel az ember sokkal védtelenebbnek érzi magát. Biztosan mindenki fel tudja idézni, hogy gyerekkorában félt a sötétben, talán még felnőttként sem szeret éjszaka egyedül csatangolni. Ilyenkor a legkisebb fényforrás is biztonságot jelent.
Közeleg a változás. Az emberek életében a fényt a napsütésen kívül többnyire a tűz valamilyen formája jelentette (tábortűz, olajmécses, gyertya, stb.). Az elektromosság hatalmas változást jelentett az emberiség életében, ettől kezdve uralhattuk az éjszakát és az összes sötét helyet a barlangoktól a tengerek mélyéig. Éjt nappallá téve dolgozhattunk, könnyebben visszaszoríthattuk az éj árnyait. A közvilágítás, az üzletek fényárban úszó kirakatai, a fényreklámok mind-mind ezt jelképezik. A nagyobb városok fényszennyezése az űrből is jól látható, modern életünk részévé vált.
Közeleg a változás. A karácsonyi ünnepkör közeledtével azonban a szokásosnál is több fényfüzért és más világító dekorációt aggatunk házainkra, fáinkra, mindenféle épületünkre. Az amerikai filmek azt sugallják, hogy a karácsony csak úgy az igazi, ha tömérdek dekorációval és fényforrással öltöztetjük fel élettereinket. Mondhatjuk persze, hogy fogyasztói szemlélet, az egész csak az üzletről szól. Mondhatjuk azt is, hogy energiapazarlás, az így is szűkös erőforrások bűnös eldorbézolása. Mondhatjuk, hogy egyesek az egész ünnepkört csak a pénzük fitogtatására használják.
Közeleg a változás. Persze mondhatnánk azt is, hogy mindenkinek a szíve joga úgy ünnepelni, ahogyan akar, karácsonyi dekorációval vagy anélkül. Mondhatnánk azt is, hogy nem a külső fények számítanak igazán, hanem hogy bennünk van-e fény? Mondhatnánk, hogy az a pici gyermek, akit a keresztény világ ilyenkor ünnepel, felnőve mondott pár érdekes dolgot szeretetről és békéről, ami szülőföldjén mostanság is hiánycikk. Mondhatnánk, hogy mások kritikus megfigyelése helyett ilyenkor figyelhetnénk kissé befelé, kik is vagyunk valójában? Mindenkiben ott él a fény és a sötétség is, csak az a kérdés, melyikük győz?
Közeleg a változás?
