Ha valaki azt mondta volna nekem korábban, hogy az éjféli koccintás helyett a garázsban fogom tölteni az óév fordulóját, valószínűleg eléggé kinevetem. Kinek jutna eszébe ilyenkor a garázsban bujkálni? Pedig az idei lesz a harmadik szilveszter, aminek csúcspontját pezsgőzés helyett az egyik „külsős” családtagommal töltöm.
Ha szilveszter, akkor legtöbbünknek a felhőtlen bulizás és az alkohol jut eszünkbe. Fiatal éveimben én is elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyenkor otthon üljek. Aztán amikor családot alapítottam, fontosabbá váltak más dolgok is, figyelembe kellett venni egy csomó új szempontot és megritkultak a bulik. Lehet, hogy nálam gyerekek nélkül is eljött volna a lelassulás ideje, mert ahogy egyre korosabbak leszünk, egyébként is átértékeljük az életünk fontossági sorrendjét.
A szilveszterrel kapcsolatban korábban is vegyes érzéseim voltak, és szerintem nem voltam/vagyok ezzel egyedül. Szilveszterkor bulizni kell. Pont. Felkiáltójel. Kérdőjel. Miért is? Ja mert mindenki más is bulizik. Ezzel semmi gond sincs, kivéve, ha az ember éppen rossz lelkiállapotban van, nincs párkapcsolata vagy távolabb él a barátaitól akikkel mulathatna, nem hívta meg senki buliba, esetleg ilyenkor is dolgozik. Jó néhány alkalommal voltam olyan szilveszteri buliban, ahová kár volt elmenni, mert nem éreztem jól magam, de mentem, mert ilyenkor bulizni kell! Persze szokták mondani, hogy nincs rossz buli, csak kevés alkohol. Mindenkinek szíve joga, hogy mit és mennyit iszik, de azért nem biztos, hogy az a jó buli, amire másnap egyáltalán nem emlékszünk.
Úgy érzem, egyre nő rajtunk a nyomás mindenféle „ünneppel” kapcsolatban. Ezt így kell megünnepelni, ezzel a külsőséggel, ezzel az enni és innivalóval, ilyen ruhában, stb. A fogyasztói kultúra egyre újabb és újabb szokásokat honosít meg, hogy eladhassa ehhez kapcsolódó termékeit, gondoljunk csak a Halloweenre vagy a Valentin napra. Aki nem tudja, vagy akarja követni a trendet, az meg érezze rosszul magát? Nagyon erős lelki hatása van ám annak, amikor úgy érezzük, kimaradunk valamiből!
Az egyik ilyen, egyre jobban a szilveszterhez kapcsolódó szokás a tűzijátékozás. Ebben is sikerült demokratizálódni, gyerekkoromban két nagy tűzijáték volt, szilveszterkor és augusztus huszadikán, most viszont bárki durrogtathat a kertjében. Nálunk nincs ennek évszázados hagyománya, mint Kínában és szerintem nagyon jól elvoltunk nélküle. Persze jól néz ki, ahogyan a színes tűzrózsák fellobbannak az éjszakában, megvan ennek a helye és szerepe, de nem ilyen mértékben. Hétköznapi dologgá vált a tűzijáték és ezzel el is vesztette a varázsát. Ha el akarjuk kápráztatni a nézőket, egyre nagyobb, látványosabb és drágább rakétákra van szükség. Nem akarok senki zsebében turkálni, de talán jobb helye is lehetne az erre fordított pénznek, akár személyes, akár állami szinten.
Most eltekintenék a tűzijátékok gyártása (bányászat, vegyipar), szállítása, a rakéták okozta légszennyezés és a visszamaradó szemét okozta problémáktól és visszatérnék a garázshoz. Már engem is zavart a pár éve tapasztalható, gyakorlatilag folyamatos durrogás szilveszter estétől hajnali egyig, ami időnként a zenét is elnyomta a buliban. Én sohasem vettem és lőttem ki tűzijátékot, de évről évre egyre többen megteszik, sok buli fénypontja lett a rakétázás. Három éve azonban hozzánk került a kutyánk, és gyakorlatban is megtapasztalhattam sok ismerősöm szilveszteri rémtörténeteit. A kutya ilyenkor jobban retteg, mint a nyári viharok idején. A vihart érzi a zsigereiben, tudja, hogy ijesztő lesz és elbújik. A tűzijáték váratlan, kiszámíthatatlan és sokkal félelmetesebb számára, mint a villámlás. Hosszabb, mint bármilyen vihar.
Ugyanaz a rettegés van a szemében, mint dédapáinknak Isonzó lövészárkaiban pergőtűz idején. Ugyanaz a rettegés van a szemében, mint nagyapáinknak a Don-kanyarban szőnyegbombázás idején. Ugyanazt a rettegést láthatjuk Kijev vagy Gáza lakóinak szemében. Halálfélelmet. Az értelmetlen, váratlanul lesújtó pusztítástól való félelemet. A kutya, vagy bármely állat nem tudhatja, hogy ez nem veszélyes számára, hogy csak szórakozunk. Ő menekülne, bújna akár a föld alá is, hogy megszabaduljon a félelemtől. Ezért szilvesztereztem vele már két alkalommal a garázsban éjfél körül, a jelenlétem valamennyire megnyugtatta, de folyamatosan remegett.
Arra kérnék mindenkit, hogy ha lehet ne csináljon tűzijátékot! Vagy legalábbis ne szilveszter éjjel, hanem egy más alkalommal, amikor mások nem rakétáznak. Egy-egy tűzijáték elviselhető, nem okoz akkora stresszt az állatoknak, mint több száz vagy ezer. Sokkal hatásosabb lesz a vendégeink számára, ha pl. egy szülinapon használjuk fel a szilveszterre vásárolt tűzijátékot. Talán boldogabb is lesz az új évünk, ha tudjuk, hogy nem okoztunk rettegést más élőlények számára!