Sok-sok évvel ezelőtt hallottam először a Szeleta-kultúráról, amikor az őstörténet rejtelmeiben próbáltam elmélyülni. Kedves egyetemi tanárunk, aki a téma szakértője, magával ragadó lelkesedéssel tudott beszélni a bükki ősemberbarlangokról és a kőkori életről. Ő mesélt egy őstörténeti tematikus park/bemutatóhely tervéről, ami méltó módon emléket állítana egykor élt elődeinknek és bemutatná a korszak élővilágát.
Az elképzelés különféle formában többször is felbukkant, majd évekre újra eltűnt, mint a barlangi búvópatak. Pár évvel ezelőtt tervvé formálódott és az építkezés is megkezdődött, így remélhettük, hogy nem kell várni a következő jégkorszakig a megnyitóra. Az elmúlt év decemberétől megtekinthető Miskolc szélén a Szeleta Park Látogatóközpont, alig két kilométerre a névadó ősemberbarlangtól.
A hely maga jó választás, hiszen itt működött korábban a Herman Ottó Emlékpark. Jellegzetes faépülete körül a Bükk-hegységre jellemző fákkal és növényekkel beültetett terület volt, ami ma is látható. A terület a rendszerváltást követően egyre elhanyagoltabb állapotba került, végül az építmény jórészt tűz martalékává vált. Ma már csak a terméskő alapfalak emlékeztetnek az egykori kiállítóhelyre, melynek hajdani „kapuján” keresztül jutunk el a látogatóközpont főbejáratához. Itt támadt az első hiányérzetem, legalább egy információs táblát megérdemelt volna a régi épület.
Persze lehet, hogy még pótolják, mivel mind a parkban, mind az épületben vannak olyan elemek, amelyek még befejezetlennek tűnnek. A legzavaróbb számomra a cellux-al felragasztott tárgyfeliratok sora volt, ami bizonyára nem a végleges megoldás egy ilyen igényes projektnél. Ha már kritikától csöpög a billentyűzetem, akkor még egy megjegyzés. Remélem, hogy csak nem készült el határidőre, de borzasztóan kevésnek érzem a kiállításban a Szeleta-kultúra bemutatását. A tárgyi anyagot néhány csont és kőeszköz képviseli, szövegesen pedig semmi sem magyarázza el, hogy mi is ez az egész és miért fontos. Van egy-két interaktív megoldás és nagyon jó a két kőeszköz-készítést bemutató videó, de nekem akkor is kevés. A kiállítás nagyon nagyot markol, sok szakterületet akar bemutatni, de miért pont az intézménynek nevet adó téma lett súlytalan?
Viszont az a reményem teljesült, hogy a már említett tanárunk által csak „barlangi maciként” emlegetett jószágot láthassam a tárlaton kívülről-belülről. Igaz a két lábon ágaskodó, a maga idejében igencsak ijesztő medve kissé eltakarja a főfeliratot ami róla szól, így a kivitelező álmaiban lehet, hogy kísérteni fog. A többi korabeli nagytestű állatot, amelyek jelentősen csökkentenék a bükki túrázók túlélési esélyeit, pár csont és egy falfestés jeleníti meg. Igaz hogy róluk már kissé nehéz lenne vadkamerás felvételeket készíteni, mint a ma a Bükkben élő társaikról, de itt is van némi hiányérzetem.
A kiállítás jórészt szellős, tágas, nem túlzsúfolt, sok látványos elemet terveztek bele. Az egész épület jó elrendezésű, tiszta (a mosdók is!), kellemesen modern. A legnagyobb élmény számomra a vetítőteremben látott film volt, ami ugyan szintén csak érintette az ősember témát, viszont nagyon látványosan, nem szájbarágós, jól értelmezhető narrációval mutatta be a Bükk-hegység barlangjainak kutatását. A 3D-vetítés szinte odavarázsol a cseppkövek és barlangjáratok világába, együtt csúszunk-mászunk-függeszkedünk a film hőseivel. Hölgyek számára különösen ajánlom a film megtekintését, mivel végig volt egy olyan sanda gondolatom, hogy ez igazából barlangászruha divatbemutató modellekkel.
Telitalálat a kiállítástól függetlenül is látogatható beltéri játszóház, szerethető jószágokkal, barlanggal, sokféle mozgást stimuláló berendezéssel. A várakozásban megfáradt szülőket-nagyszülőket a büfé várja, de persze az iskoláskorú gyerekeket a játszóházban hagyva kényelmesen meg lehet tekinteni a kiállítást is. Nem kell sietni, mert a gyerekeket legalább egy órára leköti a sokféle eszköz és lehetőség. Kisgyerekes családok értékelni fogják a parkban található játszóteret és a tanösvényt is. Ha kizöldül a park, a város talán legszebb fekvésű játszó- és pihenő tere lesz.
Minden hiányosságát leszámítva értékes kiállító- és oktatóhellyel gyarapodott a Bükki Nemzeti Park és Miskolc, nagyon szurkolok nekik, hogy mielőbb ismert és elismert hellyé váljanak!
